Nem akartam hanyagolni a blogot, csak sajnos nagyon elkaptak az egyetemen. De eddig (lekopogom), relatíve jó a helyzet. Élettanból a bukás után megint egy jót írtam (75%), szóval ez a tantárgy úgy kettyent, ahogy van. ember, akivel beszéltem, nem kapta még kétszer ugyanazt a százalékot. Mindegy is. Most hétfőn felelünk biokémiából, első demó,  attól függ, hogy milyen tételt kapok. Valami laktátos acidózis, vércukorszint szabályozása a glükóz anyagcsere révén, és még sorolhatnám, hogy mik a kedvenceim, viszont gyakorlati tételhez/túlontúl általános kérdéskörhöz cseppet sem fűlik a fogam. Ebből legalább van pótdemó, és a könnyítésre magas ívből teszek. Érik már némi újítás a blogra, mert cseppet meguntamilyennek. Gondolkozom a táblázatkódon, tudom, hogy cseppet sem kényelmes, de aaaannyival jobban tetszik. De hogy mikor...? Hát hétfőn semmiképp, egy nap alatt felkészülni a másnapi élettanra épp elég falat lesz nekem. Utána viszont már nagyon lenne kedvem egy kis átalakítgatáshoz.

Menjek ááááát holnap!!! Addig is türelem. xxx

Nagyjából egy hónapja írtam meg a tanulós cikkemet, amiben külön kihangsúlyoztam a tanulásközi szünetek fontosságát. Még a vizsgaidőszakot sem lehet ép elmével elviselni, ezért semmiképpen se találd ki simán suli közben sem, hogy "elfecséreltem az időmet, most aztán bele kell húznom, ergó látástól vakulásig tanulok." Szerintem harminc perc az ideális pihenő, nálam legalábbis, másfél-két ótánként, attól függően, hogy éppen miylen intenzitással megy az agyzsibbasztás, szünetet tartok. Ilyenkor hogyha már hideg van és nincs alapból nyitva, kitárom az ablakot és szellőztetek egyet, közben pedig képletesen a fejemet is kiszellőztetem. Valami olyan elfoglaltság után szoktam nézni, ami kikapcsol és feltölt, vagy legalábbis kirángat az anyag monotonitásából. Szeretnék leírni pár nálam bevált tippet, hogy mit csináljatok, hogyha tényleg tartani akarjátok magatokat a tempóhoz. (Egy gyors mit-ne közbevetés: facebook. Nekem még az életbe nem működött, hogy onnan elszabaduljak időben.)

- Körömlakkozás. Hogyha a csajosabb lányok táborát erősíted, akkor harminc percben bőven megadhatod a módját, egy alaplakk, szín és fedőlakk trióval. Utána szépérzéked kellőképpen kényeztetve térsz vissza a monoton tanulásba, és akárhányszor csak rápillantasz a friss manikűrödre, egy kicsit elgyönyörködsz benne.

- Hogyha estefelé jár az idő, kösd össze a kellemest a hasznossal, Szaladj el zuhanyozni, de közben rakj fel magadnak egy 10-15 perces arcpakolást. Mivel én is meglehetősen rohanós vagyok, ezért általában a wellness-elheverünk-és-várjuk-hogy-hasson érzés helyett fogat mosok és lezuhanyozom, mialatt az arcomon van, de ha ügyes vagy, nem maszálod el, és végeredményben ugyanazt a hidratáltságot és érzést kapod. Én amint azt már rettentően sokszor leírtam, a házi pakolások híve vagyok, de mindenki válassza a kedvencét, legyen az holt tengeri iszapos uborkás, vagy éppen csak egy kis mézes citromlé.

- Hajtogass egy papírdarut, papírpillangót, vagy papírrepülőt- valamit, aminek az értelmezésedben köze van a gondtalan szabadsághoz. Lógasd fel a polcodra-csillárodra. Ezt is jó nézegetni a következő hajrá alatt egy kicsit.

- Heverj el az ágyadon, és hallgass némi megnyugtató mixet (stereomood) , rainymooddal (rainymood) megspékelve.

- Nézz szigorúan egy epizódot egy maximum harminc perces sitcomból. Ez semmi agyi megterhelést nem kíván, sem túl sok gondolkodást. Csak nevess nagyokat a poénokon, ez minden. Én a különös kedvencemet, a Modern Family-t javaslom, egy-egy rész után teljesen kicserélődve érzem magam.

plusz egy: Rakj rendet, de ezt csak akkor, hogyha előtte már csináltál valami pihentetőt, viszont maradt még szűk tíz percet. Pakolj kicsit össze az asztalodon, szedd össze a szobában kallódó ruhadarabokat vagy éppen készítsd ki a holnapi öltözékedet, cuccaidat. Rendezettebb környezetben jobban megy a tanulás, és másnap reggel hálás leszel a megspórolt kb. öt percért.

Ezután pedig vegyél egy mély levegőt, és térj vissza az íróasztalodhoz...

Nektek mi válik be egy harminc perces szünetkében? :)

Nagyon nehéz, és nem tudom, mennyire eredményes feladat filmkritikát írni egy frissen megnézett filmről, pláne hajlanli fél kettőkor. Viszont úgy érzem, úgysem hagyna aludni, ezért hát bemutatom nektek újsütetű kedvenc filmemet- micsoda "meglepetés", ez is könyvből készült, mint 90%uk, a Benjamin Button különös életét. A szereposztással gondolom mindenki tisztában van: Brad Pitt (akit a Mr. és Mrs. Smith óta kétségtelenül imádunk, de van, aki már a Trójánál kezdte)  és Kate Blanchett (akit pedig örökérvényűn gyönyörűnek tartok). A sztori pedig pont olyan érzéseket hagyott most bennem, mint Az időutazó felesége, de nem a film, hanem a könyv, amikor Clare vár és vár...

Egy vak órásmester hatalmas faliórát készít egy pályaudvarra, miközben a világháborúban harcoló fiát várja haza. A haldokló édesanya pedig a kórházi ágyon mesél a lányának az óráról, ami visszafelé járt. Az órásmester fia- és mint annyi másik fiatal- már nem került haza élve, ezért annak a reményében, hogy vissza tudja forgatni az időt, fordítva szerelte be a fogaskerekeket. Az órásmesternek megszakadt a szíve. A Button's Buttons (Magyarul Gomb Gombjai) gyár tulajdonosának ősöreg fia született, akiről aztán hallani sem akart. A kolibri meghalna, hogyha nyugalomra kényszerítenék. Szárnyával nyolcasokat ír le, miközben szakadatlan verdes, végteleneket. Minden a választásokon múlik, hiába mondja az apja, hogy a tengerész tengerész marad, míg világ a világ, ha az ember akar, művész lesz. Vagy átússza a Csatornát. Vagy éppen táncol. Vagy elfogadja, hogy senki sem lehet örökre tökéletes. Kint hurrikán közeledik, a haldokló édesanya lánya Benjamin Button naplójából olvas fel. Az esőfüggönyön átrepülő kolibri. Az órát lassan beborítja a hömpölygő víz.

"Vannak, akik arra születtek, hogy a folyóparton üldögéljenek. Vannak, akikbe villám csapott. Vannak, akiknek jó fülük van a zenéhez. Vannak, akik művészek. Vannak, akik úsznak. Vannak, akik mindent tudnak a gombokról. Vannak, akik ismerik  Shakespeare-t. Vannak, akik anyák. És vannak, akik táncolnak."

Annyira lebilincselő, ahogy elénk tárja a történetet, hogy én sem akartam ezúttal megszokott módon írni róla. Beszéljenek a képek (meg a port.hu, hogyha 'értelmesebb' bemutatásra is igénye van valakinek). Megéri azt a ráfordított két órát az életedből!

Azt hiszem, némi 'vérfrissítés' ráférne már a blogra. Amúgy a hétvégi kimaradás oka: Miskolcon voltunk a nagyimnál és a keresztszüleimnél, ahol net csak nyomokban volt fellelhető, de nem is baj... Sajnos közeleg a biokémia demóm, ezért elmerültem a Krebs-ciklus, a mitokondriumok és a glükőz transzportok rejtelmeiben. Ezen kívül pedig vettem-vetettem magamnak egy kis bundás, sötétkék, ennivaló téli bakancsot. Némi bűntudatom van azért, mivel ebben a hónapban ez már a harmadik új cipőm. Szülinapom alkalmából megjutalmaztam magam álmaim fekete Converse-ével- igen, tartsatok hipsternek, de nem szeretem azt hordani, mint a többiek, és a fehérből rettenetesen kiábrándultam; már a csapból is az folyik. A Deichmannban pedig még a Glamour napok után vettem magamnak egy sötétkék wedge sneakers-et, mintegy kárpótlásul, hogy idén meghiúsult a GlamShoppingom. A kuponjaimat szerteajándékoztam, és igazából nem vagyok biztos benne, hogy meglovagolom a Joy-napos mizériát. Mostanában inkább turiznék, na meg amúgy is rengeteget kéne már tanulni. Ezen kívül még jelentékeny pénzeket költöttem különféle kozmetikumokra, úgyhogy hamarosan némi beautyblog-szagú tesztelésre is számíthattok. Úgyhogy nagyjából múlt hetem illusztrálásaképp beszúrok néhány képet az instagramomról (amit átneveztem, csak úgy, mint a twitterem, 1kismasni néven tessék keresni, mindkét helyen eléggé visszakövetős fajta vagyok, mert nagyon sok pozitív élményem van az ott való megismerkedésel kapcsolatban). A végén különös "kedvencem az az elszúrt fotó a végtelenjeles karkötőmről meg az essence-es betonszürke körömlakkomról. Ilyet még sose csinált az instagram, azóta se értem, mi ütött belé. A szendvicskék amúgy csütörtök reggelről valók- amikor mér tudtam enni. Ugyanis utószülinap-ünneplős koktélozós estét tartottunk a Morriban, és kb délig még egy ártatlan szem alma gondolatára is összeszorult a gyomrom az undortól. Amúgy rájöttem, hogy a szórakozóhelyen való ismerkedés nem az én asztalom- idővel midnenkit vagy lepattintok, vagy összehozok valaki mással. Van valaki, akinek ez egyeltalán működik...?

Ezt a cikket már nagyjából egy hónapja tervezem megírni, de csak most kerítettem rá sort. Mentségemre szóljon, hogy nem sikerült az élettan tesztem- ami miatt ugyebár áttanultam a szülinapomat-, és ezért kolis barátokkal töltöttem a tegnap estét búfelejtés végett. De mostmár újra optimistán tekintek a jövőbe: nem fogsz ki rajtam, te kis nyomi élettan. (Vagy inkább bosszúszomjasan..?)

Tehát, rólam azt kell tudni, hogy kollégiumban élek, ámbár elég kiváltságos helyzetben. A kolink ugyanis nagyjából csak hatvan fős, és zömmel két ágyasak a szobák. Viszont osztozkodni sosem zökkenőmentes- nehéz úgy aludni reggel, hogy a másik a mosatlanját pakolja össze szekrényajtók nyikorgása és nejlonszatyrok zörgése közepette, és néha a szobatársadat (vagy a szobatársadat és a pasiját) a forró pokol közepébe kívánod. Viszont alapvetően jó dolog, hogy bármikor számíthattok egymásra, lesz kitől kérned egy csöpp tejet a kávédba, ha a tiéd pont nem elég, és mindig lenyomhattok egy ötperces siránkozást a tankönyvek fölött. (Na meg viccelődhettek a béna csoporttársaitokon. Képzeljétek, az én "kedvencem" és a szobatársnőm kedves kis teperője szintén szobatátsak, úgyhogy jó időre megvan a mulatnivalójuk. Lehet, hogy nekik is, de kit zavar..?) A koliban a legklasszabb hely kétségtelenül a konyha, a legtöbb imeretségemet ott kötöttem, és egypár ott is mélyült barátsággá. Hogyha nincs jegyzeted, elkérheted egy felsőbbéves 'pártfogódtól' vagy valamelyik évfolyamtárstól, és hogyha csütörtök este már a hócipőd is tele van mindennel és kirúgnál a hámból, egész csomó ajtón be tudsz kopogni, valakit biztos meggyőzöl. A kollégium mellett szól még az ár: nem kell rezsit fizetni, fűtési szezonban sem drágább, így amit itt megspórolsz az ösztöndíjadból, azt elverheted máshol. Szóval összefoglalva nagy előnye, hogy egy egész csomó havert készen kapsz, és nem kizárólag akkor , ha a nagyszájú, partilelke típus vagy. Viszont nagyon nehéz dolgod van, amikor éppen egyedüllétre vágynál, és nem tudsz sehova elvonulni, csak emberek közé. Ez nagyn rossz tud lenni, és ilyenkor szoktam albérlet után áhítozni. Ezen kívül nem hozhatod ide annyi cuccodat, így a varrógéppel való kreatívkodásomnak gátat szab a kollégiumi élet. Hogyha meghívnál barátokat/szerelmest, nem tudtok hol együtt lenni a többiek nélkül, és hogyha buli van a koliban, viszont te másnap demózol, nagyjából esélytelen tanulni a sikoltozós-ajtócsapkodós hangzavarban. Meg amúgy is néha furcsa hangok szűrődnek át a falakon, ezt mindenki értse, ahogy akarja... :) Na és a kajatolvajlások... a véleményemet már kifejtettem pár poszttal korábban.

Az érem másik oldala, ahogy az angolok szokták volt mondani, az albérlet. Itt nagy eséllyel saját szobád van, valószínűleg modernebb és komfortosabb bútorokkal, amibe aztán azt hozol el otthonról, amit csak szeretnél. Nem egy emelettel osztozol a konyhán, hanem csak kettő-hárommal, akikkel aztán használjátok egymás turmixgépét, botmixerét és melegszendvicssütőjét. Egy albérletbe sokkal 'extrásabb' dolgok is elférnek a konyhában. Ezen kívül lényegesen tisztább lesz, mintha kollégiumban laknál, mert itt konkrét felelősök is vannak, nemcsak arctalan emberek, akik összeparadicsomozzák a pultot és veszik a kabátjukat. Az albérletben általában beosztják egymás között az együtt lakók a háztartási munkát, és így még a rendetlenebbje is motiváltabban takarít. (Csak mert ciki, ha a másik megcsinálja időben a rábízott feladatot, míg ő esetleg nem.) A lakótársakkal valamilyen szinten kell alkalmazkodni, de ha mindenki igyekszik, nagyon jól működő, majdnem családban lehet élni, ahol együtt reggeliznek, szaladnak az óráikra, de péntek este mindig beiktatnak egy mozit/bulit és előkarácsonyt ünnepelnek, még mielőtt hazamennének családi körbe. A három baráti társaságot pedig remekül összerántja egy közös szervezésű lakásavató buli vagy mojito parti. Hogy miért nem lakik mégis mindenki albéletben, ahol adott bizonyos fokú szocializáció, de jó adag magánélet is (saját szobád rejtekében)? Hát lényegesen sokkal drágább, mint a kollégium, és télen az összeget még tetézi egy jókora pénz a fűtésért. Ezt nem minden család engedheti meg magának, közöttük mi sem.

Összefoglalva nem tudom eldönteni, melyik a jobb, viszont elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel, és csak néha sóvárgom azután, hogy bár mgamra csukhatnám most a szobaajtót és kizárhatnám a világot. Ti mit gondoltok? Albérletben laktok/szeretnétek lakni vagy koliban? Szerintetek melyik jobb és miért? :)