Ezt a cikket már nagyjából egy hónapja tervezem megírni, de csak most kerítettem rá sort. Mentségemre szóljon, hogy nem sikerült az élettan tesztem- ami miatt ugyebár áttanultam a szülinapomat-, és ezért kolis barátokkal töltöttem a tegnap estét búfelejtés végett. De mostmár újra optimistán tekintek a jövőbe: nem fogsz ki rajtam, te kis nyomi élettan. (Vagy inkább bosszúszomjasan..?)

Tehát, rólam azt kell tudni, hogy kollégiumban élek, ámbár elég kiváltságos helyzetben. A kolink ugyanis nagyjából csak hatvan fős, és zömmel két ágyasak a szobák. Viszont osztozkodni sosem zökkenőmentes- nehéz úgy aludni reggel, hogy a másik a mosatlanját pakolja össze szekrényajtók nyikorgása és nejlonszatyrok zörgése közepette, és néha a szobatársadat (vagy a szobatársadat és a pasiját) a forró pokol közepébe kívánod. Viszont alapvetően jó dolog, hogy bármikor számíthattok egymásra, lesz kitől kérned egy csöpp tejet a kávédba, ha a tiéd pont nem elég, és mindig lenyomhattok egy ötperces siránkozást a tankönyvek fölött. (Na meg viccelődhettek a béna csoporttársaitokon. Képzeljétek, az én "kedvencem" és a szobatársnőm kedves kis teperője szintén szobatátsak, úgyhogy jó időre megvan a mulatnivalójuk. Lehet, hogy nekik is, de kit zavar..?) A koliban a legklasszabb hely kétségtelenül a konyha, a legtöbb imeretségemet ott kötöttem, és egypár ott is mélyült barátsággá. Hogyha nincs jegyzeted, elkérheted egy felsőbbéves 'pártfogódtól' vagy valamelyik évfolyamtárstól, és hogyha csütörtök este már a hócipőd is tele van mindennel és kirúgnál a hámból, egész csomó ajtón be tudsz kopogni, valakit biztos meggyőzöl. A kollégium mellett szól még az ár: nem kell rezsit fizetni, fűtési szezonban sem drágább, így amit itt megspórolsz az ösztöndíjadból, azt elverheted máshol. Szóval összefoglalva nagy előnye, hogy egy egész csomó havert készen kapsz, és nem kizárólag akkor , ha a nagyszájú, partilelke típus vagy. Viszont nagyon nehéz dolgod van, amikor éppen egyedüllétre vágynál, és nem tudsz sehova elvonulni, csak emberek közé. Ez nagyn rossz tud lenni, és ilyenkor szoktam albérlet után áhítozni. Ezen kívül nem hozhatod ide annyi cuccodat, így a varrógéppel való kreatívkodásomnak gátat szab a kollégiumi élet. Hogyha meghívnál barátokat/szerelmest, nem tudtok hol együtt lenni a többiek nélkül, és hogyha buli van a koliban, viszont te másnap demózol, nagyjából esélytelen tanulni a sikoltozós-ajtócsapkodós hangzavarban. Meg amúgy is néha furcsa hangok szűrődnek át a falakon, ezt mindenki értse, ahogy akarja... :) Na és a kajatolvajlások... a véleményemet már kifejtettem pár poszttal korábban.

Az érem másik oldala, ahogy az angolok szokták volt mondani, az albérlet. Itt nagy eséllyel saját szobád van, valószínűleg modernebb és komfortosabb bútorokkal, amibe aztán azt hozol el otthonról, amit csak szeretnél. Nem egy emelettel osztozol a konyhán, hanem csak kettő-hárommal, akikkel aztán használjátok egymás turmixgépét, botmixerét és melegszendvicssütőjét. Egy albérletbe sokkal 'extrásabb' dolgok is elférnek a konyhában. Ezen kívül lényegesen tisztább lesz, mintha kollégiumban laknál, mert itt konkrét felelősök is vannak, nemcsak arctalan emberek, akik összeparadicsomozzák a pultot és veszik a kabátjukat. Az albérletben általában beosztják egymás között az együtt lakók a háztartási munkát, és így még a rendetlenebbje is motiváltabban takarít. (Csak mert ciki, ha a másik megcsinálja időben a rábízott feladatot, míg ő esetleg nem.) A lakótársakkal valamilyen szinten kell alkalmazkodni, de ha mindenki igyekszik, nagyon jól működő, majdnem családban lehet élni, ahol együtt reggeliznek, szaladnak az óráikra, de péntek este mindig beiktatnak egy mozit/bulit és előkarácsonyt ünnepelnek, még mielőtt hazamennének családi körbe. A három baráti társaságot pedig remekül összerántja egy közös szervezésű lakásavató buli vagy mojito parti. Hogy miért nem lakik mégis mindenki albéletben, ahol adott bizonyos fokú szocializáció, de jó adag magánélet is (saját szobád rejtekében)? Hát lényegesen sokkal drágább, mint a kollégium, és télen az összeget még tetézi egy jókora pénz a fűtésért. Ezt nem minden család engedheti meg magának, közöttük mi sem.

Összefoglalva nem tudom eldönteni, melyik a jobb, viszont elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel, és csak néha sóvárgom azután, hogy bár mgamra csukhatnám most a szobaajtót és kizárhatnám a világot. Ti mit gondoltok? Albérletben laktok/szeretnétek lakni vagy koliban? Szerintetek melyik jobb és miért? :)