Nagyon nehéz, és nem tudom, mennyire eredményes feladat filmkritikát írni egy frissen megnézett filmről, pláne hajlanli fél kettőkor. Viszont úgy érzem, úgysem hagyna aludni, ezért hát bemutatom nektek újsütetű kedvenc filmemet- micsoda "meglepetés", ez is könyvből készült, mint 90%uk, a Benjamin Button különös életét. A szereposztással gondolom mindenki tisztában van: Brad Pitt (akit a Mr. és Mrs. Smith óta kétségtelenül imádunk, de van, aki már a Trójánál kezdte)  és Kate Blanchett (akit pedig örökérvényűn gyönyörűnek tartok). A sztori pedig pont olyan érzéseket hagyott most bennem, mint Az időutazó felesége, de nem a film, hanem a könyv, amikor Clare vár és vár...

Egy vak órásmester hatalmas faliórát készít egy pályaudvarra, miközben a világháborúban harcoló fiát várja haza. A haldokló édesanya pedig a kórházi ágyon mesél a lányának az óráról, ami visszafelé járt. Az órásmester fia- és mint annyi másik fiatal- már nem került haza élve, ezért annak a reményében, hogy vissza tudja forgatni az időt, fordítva szerelte be a fogaskerekeket. Az órásmesternek megszakadt a szíve. A Button's Buttons (Magyarul Gomb Gombjai) gyár tulajdonosának ősöreg fia született, akiről aztán hallani sem akart. A kolibri meghalna, hogyha nyugalomra kényszerítenék. Szárnyával nyolcasokat ír le, miközben szakadatlan verdes, végteleneket. Minden a választásokon múlik, hiába mondja az apja, hogy a tengerész tengerész marad, míg világ a világ, ha az ember akar, művész lesz. Vagy átússza a Csatornát. Vagy éppen táncol. Vagy elfogadja, hogy senki sem lehet örökre tökéletes. Kint hurrikán közeledik, a haldokló édesanya lánya Benjamin Button naplójából olvas fel. Az esőfüggönyön átrepülő kolibri. Az órát lassan beborítja a hömpölygő víz.

"Vannak, akik arra születtek, hogy a folyóparton üldögéljenek. Vannak, akikbe villám csapott. Vannak, akiknek jó fülük van a zenéhez. Vannak, akik művészek. Vannak, akik úsznak. Vannak, akik mindent tudnak a gombokról. Vannak, akik ismerik  Shakespeare-t. Vannak, akik anyák. És vannak, akik táncolnak."

Annyira lebilincselő, ahogy elénk tárja a történetet, hogy én sem akartam ezúttal megszokott módon írni róla. Beszéljenek a képek (meg a port.hu, hogyha 'értelmesebb' bemutatásra is igénye van valakinek). Megéri azt a ráfordított két órát az életedből!