A visszajelzéseitek a legkomolyabban a szívemet melengetik- hihetetlenül inspiráló így írni, hogy nem csak a vakvilágba. Már-már egy baráti beszélgetésnek érzem a medifleuros írást, hála Nektek!! Elkényeztettek. :$ De mivel itt vár rám negyven mínusz kettő oldal az élettankönyvből, ezért a tanulós cikket fogom megírni először.

Háttérinfó rólam: gimiben kitűnő voltam, orvosin hozom a kicsivel 3 egész feletti átlagot- ki-ki ennek tükrében döntse el, hogy mennyire helytálló, hogyha a tanulásról írok tippeket. Úgyhogy vágjunk is bele. :)

Először is nagyon fontos dolog az időbeosztás. Megfeszített igyekezettel csodák történhetnek, hallottam olyanról, aki egy délután alatt megtanulta az idegpályás részt neuroanatból, és hármasra viszgázott belőle utána. Viszont ha belegondoltok, mekkora kétségbeesés gyülemlik fel az emberben, amikor az utolsó pillanatban kell ilyesmikhez folyamodnia, akkor már nem is tűnik ez akkora sikersztorinak. Hosszú távon természetesen nem maradnak meg a villámtanulósdi eredményei, másrészt pedig bizonyos emberek genetikailag nem bírják annyira az éjszakázást, mint a tanulóban hajnali háromig biflázó éjszakai baglyok. Ezen kívül azt sem tudhatod, hogy a stresszhelyzet (holnap vizsga és még előttem áll ez és ez az anyag) hatalmas adag adrenalinnal tölt-e meg vagy éppen ellenkezőleg, letompít és lelassít. Minden amellett szól tehát, hogy hétről-hétre tisztában legyél a teljesítendő dolgaiddal, és igyekezz minél kevesebb csúszással teljesíteni is őket. Akkor már nem lehet nagy gond.

Szerintem a legnagyobb butaság, amit elkövethetsz, hogy átesel a ló másik oldalára. "Mostantól csak tanulni fogok." Nem. Fog. Működni. Emberből vagyunk, jobb esetben is egy kiégett zombivá érlelődsz, mint néhány csoporttársam, amellett, hogy tényleg száz százalékosan a tanulásra koncentrálsz (viszont a kimerültséged növekedésével exponenciálisan csökken a hatásfok). A legtöbben viszont ezután úgymond orgiát rendeznek, mikor besokallnak, és öt órát lógnak az interneten/közösségi oldalakon ahelyett, hogy elterveznének maximum másfelet és utána újult erővel folytatnák. A tanulástól az utóbbi módon "elvett" időt visszaforgathatod: érdemben többet haladsz majd feltöltődve és kipihenve. Kikapcsolódásként például jöhet valami kreatív hobbi, kutyasétáltatás, a kisállatoddal törődés, zenélés vagy lehetőleg valami szabadtéri sport, vagy éppen a blogírás. Ne kezdj bele 2,5 órás filmekbe, és ne kezdj el olvasni se. Ugyanazt az agyterületet 'fárasztja', mint a tanulás. Ha nagyon fáradt vagy, szundikálhatsz is, de szigorúan maximum fél órát.

Találd meg a saját módszeredet, ahogy haladsz majd az anyaggal. Egyik barátom egyóránként szeret szünetet tartani, én viszont olyankor szoktam, amikor egy fejezet (mérföldkő) végére érek. Mindkettőt kipróbáltam már, nekem az utóbbi a bevált módszerem, de csak így lehet eldönteni.

Nem hiába gyártanak a szivárvány minden színében kijelölőfilcet, a lényegkiemelés nagyon fontos. Viszont az már régen rossz, amikor a névelők és a kötőszavak kivételével egy szöveg minden egyes szavát kihúzod. Ilyenkor jelöld meg magadnak, hogy később odafigyelj rá, mert nagyon "sűrű", de elégedj meg bekezdésenként a néhány leglényegesebb mondattal. Nagyon sokat segít, ha mielőtt nekiestnél a stabiloiddal, elolvasod egyszer az anyagot, így már másodszori olvasásra értelmezhetőbb is és sokkal inkább kikristályosodnak a kulcsmondatok. A jól megválasztott kiemelésekkel egyfajta logikai gondolatmenetet adsz magadnak, és ezekhez kapcsolva könnyebben jegyzed meg a többi információt. A különböző színű kiemelésekkel pedig kialakíthatsz egy saját szisztémát a még nagyobb átláthatóság érdekében. Én főleg anatómiából szoktam alkalmazni, de inkább mégis egy biokémiás példát hozok rá: külön színnel szoktam kiemelni a kulcsmondatokat, az enzimfehérjéket és a sztenderd fontosabb infókat.

Most biztosan sokan nevetnek, hogyha azt mondom, nyugodt környezetben állj neki. Hiszen ez olyan nyilvánvaló, nemde? Meglepődnétek, hogy mennyien szúrnak ki magukkal és nehezítik meg a saját dolgukat a ZENEHALLGATÁSSAL. (Már látjátok, mégis mekkora vesszőparipám ez.) "Zene nélkül nem tudok létezni."- ez a mondat a kis csitrik szájából rendszerint hazavág engem. És itt nem a fuvolázásra/csellóra/kórusra/gospellre akármire gondolnak, semmi aktívra, de nem ám. Rendre kifejtik nekem, hogy tanulni is csak a fülessel és az iPoddal tudnak. A tanulás lényege pedig pont az, hogy egy dologra erősen összpontosíts, nem pedig a figyelem megosztása. Klasszikus zene, bantu néger törzsi dallamok (lol), a zene olyan válfajai, amik nem vonják magukra a figyelmet a szövegükkel, jöhet(né)nek, de majd' mindenki a kedvenc bandáit hallgatja. A szövegre odafigyelsz- beszédértő központ, és már mindjárt ott vagyunk a figyelem aprózódásánál. Ne is beszéljünk azokról, akik kerekperec kijelentették nekem, hogy sorozat megy a háttérben, miközben ők tanulnak. Mindjárt az orvosiról két ilyen barátnőmet tudnám említeni- mindketten passziválni kényszerültek. Akkor ez mit is mond el a módszerről...?

Fekve tanulás nem megy, ágyon takaróba csavart magolásnak is bóbiskolás lesz a vége, ne helyezd magad kényelembe, mert sajnos itt nem ez a cél. Emellett hogyha teleeszed magad, ugyanezt éred el. Ekkor a szervezetedben a paraszimpatikus hatások (emésztés ÉS regeneráció) kerülnek túlsúlyba. Ezt pedig nem befolyásolhatod akaratlagosan, ezért csak annyit tehetsz, hogy tanulás közben keveset és könnyűeket eszel. Éhesen sem lehet odafigyelni, ezért iktass be közben egy kis gyümölcsöt, egy kis pohár finom joghurtot vagy pár kocka csokit, a nehezebb ételeket pedig fogyaszd főétkezésekkor.

Nagyon sok mindent leírtam, ami eszembe jutott, de természetesen a lista kiegészítésre szorul. Boldogan hallgatnám meg tőletek, ami nektek beválik és hiányzik innen...na, inkább nem teszem hozzá, hogy holtáig tanul az ember. :D